Hétfőn suli után Rosával és Benivel a vegetáriánus gyorsétteremben ettünk. Rögtön kettő is van elég közel egymáshoz, ez egy lánc. Meg vagyok lepve, hogy ilyen népszerű, elég sokan voltak, bár szerintem részben külföldiek.
Nagyon finom sajtos-gombás tésztát, zöldséglevest és káposztasalátát ettem. Rosa el akart menni Pavlovszkba, ami közel van Carszkoje Szelóhoz (tehát legalább egy óra utazás), s ahhoz hasonlóan palota és szép park vonzza oda a túristákat. Mivel rossz volt az idő, azt mondtuk neki, hogy mi most nem akarunk menni, meg az Orosz Múzeumba sem, ezért inkább elmentünk Benivel a Buddhista templomba. Előtte még megpróbáltunk cirkuszjegyet venni, de hol 400, hol 650 rubelt mondtak a legolcsóbb jegyre, végül felhívtuk a cirkuszt. Persze nem beszéltek angolul, tehát az oroszt kellett bevetni. Kiderült, hogy valóban 400 rubel a legolcsóbb jegy, de az eheti előadásokra ezek már elkeltek, és a legolcsóbb elérhető 650 rubel, vagy pedig szombaton megyünk. Az az utolsó estém, még megbeszéljük a többiekkel (Rosa és Manuéla is akar jönni).
Volt egy vízi cirkusz a városban, de sajna tegnap volt az utolsó előadás. Ez valamilyen hipermodern cirkusz, az a neve, hogy Krakatuk.
A 690-es marsrutkával mentünk a Buddhista templomhoz, ami a Jelagin szigettől északra (a 3. Jelagin-szigeti híd északi pillérénél áll). Nem igazán ismertük ezt a környéket, és éppen a térkép szélén volt, de azért sikerült kb. jó helyen leszállni.
A templom kívülről szép, nagy fák veszik körül, alig látszik ki közülük a tornya.
 |
Színes, díszes, körülötte öreg fák és előtte rendezett kert, néhány láma domborművével, és rengeteg szétszórt szerencsepénzzel, kopejkák, rubelek, amiket látszólag sosem szednek össze. A templom mögött már nincs ekkora rend, szemeteszsákok, tüzifa, építési anyag, minden van ott.
Belépve füstölő illata és egy kis bolt, ahol szentképek, könyvek és öt rubelért műanyag mamusz, amit a cipőre kell húzni, hogy bemehess. A templomban középen szentély, Buddha szobor, mintha egy színpadon ülne. Körben székek, padok, rendetlenül, egymáson. A sarkokban, a színpadon sütemények, kekszek, csokik és italok. A vakolat omladozik, látszólag szegény az eklézsia. Néhányan vannak csupán, hajlonganak, imádkoznak. Valószínűleg mi vagyunk csak túristák, bár a kertben másokat is láttunk.
Körbejárunk, nekem hiányzik valami szentség, talán a rendetlenség teszi.
A templom épületén belül van büfé, a pincében, lemegyünk inni egy teát. Tejes fekete tea 10 rubelért, ajándék. A büfé is lerobbant, itt többen vannak, látszólag a családhoz/gyülekezethez tartoznak, többségük ázsiai arcberendezéssel, de orosz (anya?)nyelvvel. Az asztalokon itt is mindenütt kekszek, sütik, sőt mi több, kolbász, tejföl, kenyér, mintha gazdátlan lenne. A sarokban nyílt tűzhely, de kandallónak nem nevezném, látszik, hogy használják.
Beni szerint a buddhisták elvileg vegetáriánusok, őt teljesen sokkolja, hogy itt tejet tesznek a teába, de ez még hagyján, kolbászt esznek. Hát nem tudom, szerintem Colman buddhista, és igencsak eszik húst meg kancatejet. Viszont az általa rendezett lámalátogatás sokkal nagyobb rendben és tisztaságban folyt, mint ami itt van. Valószínűleg régen járt erre bármilyen láma.
Kicsit üldögélünk a büfében, majd elindulunk. Az épületből kilépve megcsap a város zaja és szaga, a forgalom közepén, lassan teljesen körbeépítve illetve többtízemeletes építkezésekkel körbevéve áll itt ez a templom. 1905 és 1915 között épült, akkor ezek az épületek, utak még biztosan nem voltak itt, valószínűleg közvetlen kapcsolata lehetett a Nyévka folyóval. Most már egy forgalmas út választja el tőle.
Csak ahogy elér a város zaja, ismerem fel, hogy a helynek igenis volt egy atmoszférája, egyfajta békéje és nyugalma, még ha az áhítat (számomra) hiányzott is belőle.
