HTML

Szentpétervár 2008

Kedves olvasóim! Köszönöm a biztató hozzászólásokat, kommenteket! Írjatok, kérdezzetek bátran! Azoknak, akik még nem használták a GoogleMaps-et: a beillesztett műholdképek nagyíthatók / kicsinyíthetők (a térkép bal felső sarkában látható vezérlő gombokkal (+/-)) és az egérrel mozgatni lehet minden irányba! Több pontot fogok megjelölni rajtuk, amelyekre rá lehet kattintani! Így láthatjátok, hogy hol lakom, hova járok suliba és hol strandolok :) Mindez elérhető a Linkblogból is, ezen szövegdoboz alatt kb. 15 centivel :)

Friss topikok

  • Fertótám: Kati, ugye szólíthatom így? 1972-ben voltam hét hétig Szentpéterváron, építőtáborban. Nem sokat do... (2016.05.28. 16:13) Puskin múzeum
  • Petyerburg: Kedves Sándor! Örülök, ha kedves emlékeket idézett a blog. Hajóépítő Egyetem? Nem semmi! Kati (2015.05.22. 12:15) Novgorod
  • Néne: Katikám boldog születésnapot kívánunk Nénéék (2008.07.28. 15:25) Munkanap
  • Csuti: Mostmár borzasztóan haragszok magamra, hogy nem férek el a bőröndödben :))) Csók, Hugi (2008.07.28. 11:34) Sablino
  • Tamás Katalin: Szia Katám! Atitól tudom, hogy hol és mit csinálsz.Ez nagyon jó, akár publikálhadnád is, olyan cso... (2008.07.21. 18:25) Találkozó Olgával

Márványpalota (Orosz Múzeum) és Nyári Palota

2008.07.30. 21:04 Petyerburg

 A két óra közti szünetben elbúcsúztam a kedvenc tanáromtól (Anasztaszia), mert ma találkoztunk utoljára, hiszen csütörtök-pénteken másik tanárnő van. Aranyos volt, beszélgettünk mindenféléről, például arról, hogy ő német nyelven olvasott Márai Sándort, de 1956-ról is.

 

 Ez meg az osztályom (egy része):
 
 
Órák után vega kajálda négyesben, majd a többiek dolgozni, templomba és zsinagógába mentek, én pedig elmentem az egyetemi könyvesboltba venni olyan orosz nyelvű könyvet, ami könnyített nyelven íródott, szószedettel, direkt oroszt idegen nyelvként tanulóknak.
Elég sok szint volt és sokféle szerző Dosztojevszkijtől Csehovig, végül egy Akunin nevű szerző Leviatan című nyomozós-detektíves-gyilkosságos-üldözős kisregényét vettem meg. Mondjuk ezek a "tankönyvek" jóval drágábbak, mint itt egy átlagos orosz nyelvű könyv, ami 2-300 rubel között van, ez pedig egy igen rövidke, puhakötésű füzetecske 145 rubelért.
Innen elindultam az Aurórához, de menet közben meggondoltam magam, és elsőnek a Nyári Palotát vettem irányba. Elmentem az Ermitázs Névára néző oldala előtt, aztán a Milliomosok utcáján folytattam az utat, és így egyszer csak elém ugrott a Márványpalota. Nem is tudtam, hogy itt van, éppen a Mars mező előtt. Ez a Mars mező. A közepén örökláng ég.
 
 
 
A Márványpalota ma az Orosz Múzeum része, a "Ludwig Múzeum", vagyis modern műalkotásokat tartalmaz. Sajnos. Na azért volt köztük jó is, de a többségét nem értem. Szobrok, festmények és egyéb technikával készült modern képek tárlata található az épületben. Maga az épület kívül-belül szép, márvánnyal borított falak, terek, a lépcsőház plafonján freskó, klasszikus márványszobrok, vörös szőnyeg.
Sajnos a márványterem restaurálás miatt zárva volt, de azért diákjeggyel bementem a kiállításokra. Már az udvaron is fura, hölgyeket ábrázoló szobrok voltak, na bent még furább dolgok találhatók, de 30 rubelt megért.
Kifelé jövet találkoztam Kasiával, egy lengyel lány, szintén az egyetemen tanul itt nyáron. Tényleg kicsi ez a város, (5 millió lakos - fél Magyarország!): múltkor véletlenül látta Beni Szását az utcán, én meg Annát az Ermitázsban, másik Annát a színházjegyet árusító helyen, szóval alig ismerek itt húsz embert, és mégis össze lehet velük futni az utcán - és nem csak az egyetem környékén!
Visszatérve a Márványpalotára: Nagy Katalin szeretőjének, Orlovnak építtette, aki trónra segítette őt 1762-ben. A palota 1768-1785 között épült, Rinaldi tervei alapján, sokféle márványból. A palota előtt III. Sándort ábrázoló lovas szobor, amelyet 1911-ben lepleztek le a Vosztanyija téren, de később onnan elmozdították, hatalmas talapzatát pedig beolvasztották új szobrok (pl. Lenin-szobor) készítéséhez.

 

 
Továbbmentem, a Nyári Kerten (Létnyij Szad) át a Nyári Palotához. Ez orosz diákkal ingyenes, jól megnézte a diákigazolványomat a néni, és még meg is kérdezte, hogy mit tanulok a Filológiai Tanszéken. Mondtam, hogy orosz nyelvet. Nem tudom, mennyire vette be, hogy orosz diák vagyok, de visszaadta a 30 rubelt, mondván, hogy az csak idegenvezetős túrához kell, és adott egy ingyenes jegyet.

 

Ez egy igazán kedves kis palota, bár talán túlzás is annak nevezni. Az 1700-as évek elején épült épület, I. Nagy Péter a kunyhó után ide költözött. Kétszintes ház, ahol az eredeti bútorok illetve rekonstruált szövettapéták, padló, tárgyak, dekorációk láthatók. Itt van Péter baldachinos ágya, dolgozószobája, egy kis fogadószoba, konyha mind a két emeleten, amik össze vannak kötve a kéménnyel és a vízvezetékkel. Merthogy mosogató (fekete márványból) is volt, és vizes kocsival hozták bele a vizet anno. Elég hitelesnek tűnt a hely, korabeli bútorok, ma nem neveznénk fényűzőnek egyáltalán, és a maga korában sem volt túlzó. Az útikönyv kiemeli, hogy Péter miniszterei és arisztokratái ennél sokkal nagyobb, csilli-villibb palotákban éltek, és ezért például a komoly fogadásokat nem is itt, hanem a Mensikov palotában tartották. Azért ebben a házikóban is van egy kisebb „táncterem”, ahol állítólag egy szűk kör esti összejöveteleken vett részt, ami azonban nem tartott tovább este 11-nél, tilos volt a kártyázás, de ezen kívül minden elérhető volt, mi szem-szájnak ingere, és minden azonnal.

 

Megtekinthető Péter feleségének, Katalinnak a hálószobája, lányuk és fiatalon elhunyt kisfiuk szobája is, egy (palotához képest) kisebb étkező, átadóablakkal a konyhához kapcsolva, valamint egy zöld szoba, amelyben Péter különleges tárgyakat tartott. Ezek többsége most a Kunstkammer-ben tekinthető meg, de azért akad még egy-két kínai kerámia és textília a házban. A legtöbb szobában kályha vagy kandalló található.

 

Az egyik érdekesség egy időjárásjelző szerkezet. Ez a falba van építve, szerintem legalább 2,5x2,5 méteres, fából faragott dombormű, (görög) mitológiai ábrázolásokkal. A fa „keretbe” be van építve három műszer (egyenként kb. 0,5 méter átmérőjűek): fent középen egy óra, alatta egy szélerősség- és egy szélirányjelző szerkezet. Ezek a mutatók a falba rejtett tengelyekkel és fogaskerekekkel voltak összekapcsolva a háztetőn lévő szélkakassal, ez alapján mutatták a szél irányát, illetve erejét. A teljesen mechanikus szerkezet 1714-ben készült Drezdában. Ez a műszer is Péter hajók, hajózás iránti rajongását mutatja, hiszen a vitorlázásban volt fontos szerepe a szélnek. Ez a (dolgozó)szoba tele van hajókat ábrázoló festményekkel. Péter állítólag azokat a festőket kedvelte, akik ismerték a hajók szerkezetét, működését, és ezért pontosan tudták azokat ábrázolni. Ezeket a festményeket fiatalemberek kikérdezésére is használta. Ami vicces, hogy az íróasztalon egyéb dolgok között van egy abakusz is.
 
 
Üldögéltem még kicsit a Nyári Kertben, amelynek csücskében a Nyári Palota található. Kezdett kisütni a nap, így este hat óra felé, oszladoztak a felhők. A parkban található Ivan Krijlov szobra 1854-ből, aki híres orosz meseíró volt. A szobor talapzatán meséinek szereplői, hősök, állatok domborműve látható.

 

A szobor közelében leültem, nem messze egy utcazenész fiú játszott elég ügyesen gitáron (dobtam neki 20 rubelt). Olvasgattam egy kicsit meg e-mail-eket írtam. A hangulat melankolikus: gitárszóló, elő-előbújó napsugár, érzem, hogy ez a kaland a végéhez közeledik. Még három napom van, és harmincnapnyi ötletem, hogy mit nézzek meg. De azért vágyom már haza is, sokat gondolok az otthoniakra, mindenki hiányzik.

 

Azért meghallgatom egyszer a DeuS „Nothing really ends” (kb. „semmi sem ér véget igazán”) című számát is, miközben hazafelé sétálok. Az út gyalog legalább félóra, de innen nagyon rossz a közlekedés a házig, mert visszafele kellene gyalogolnom rengeteget a metróhoz, a kisbusz pedig csak egy rövid szakaszon lenne jó, ezért a gyaloglást választom. Egyébként is egyre jobban tűnnek el a csúnya, szürke felhők. Valaki azt mondta, hogy a Paloták tere alatt van egy metrómegálló, ami ki van építve, de betemették és nem használható, nem igazán tudjuk, hogy miért. Pedig pont logikusan oda nagyon hiányzik egy metrómegálló, az a város szíve, központja. Amennyit vissza kellene gyalogolnom a következő megállóig, az már nem éri meg. Nem tudom, ez a használaton kívüli állomás igaz-e.
Ha már a metrónál tartunk, életem legfurább átszállása a Technologicseszkij Insztitut nevű megállóban volt, ahol a piros és a kék vonal találkozik. Leszállsz a kék vonalról az egyik irányba, és rögtön szemben van a piros folytatólagos iránya, csak öt méter a szemközti peronig. A másik irány szintén így néz ki: az egyik irányba menő kocsik a kék, a szemközti síneken a másik irányba menők pedig a piros vonal szerelvényei. Na itt volt egyetlenegyszer, hogy nem volt számomra egyértelmű a metró jelzése, mert erre nem számítottam, az átszálláshoz kapásból mentem a folyosón át, és akkor esett le, hogy sehová nem kellett volna mennem onnan, ahol leszálltam.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás orosz oroszország szentpétervár nagy péter márványpalota nyári kert nyári palota

A bejegyzés trackback címe:

https://petyerburg.blog.hu/api/trackback/id/tr6593380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása