A július 22-e utáni első vasárnap Szentpéterváron a Tengerészet (háborús tengeri flotta) napja (gyeny vojennomoszkovo flota). Elkezdtek kirajzani a hadihajók és tengeralattjárók a Névára. Meglehetősen félelmetes.

Ma elmondta a tanárnőm, hogy miután elolvastuk a babonákról szóló szöveget (amikből egyébként nagyon-nagyon sok Magyarországon is él), otthon vacsoránál leesett két villa, és még aznap két nőnemű vendége érkezett. Ilyen az élet, szerintem csak hinni kell benne, és teljesül.

Hétfőn suli után a Puskin-ház múzeumba mentünk Orianne-vel és Teodórával. Maga a ház gyönyörű, a Mojka mellett található, a július 9-i bejegyzésben látható róla kép. Nagyon rendbe van hozva kívül-belül, belül a korabeli bútorok és a költő és családja személyes használhati tárgyai közül néhány.

Bejutni nem volt egyszerű, mert azt mondták, hogy előre be kell jelentkezni, vagy kétszáz rubel még orosz diákkal is, és kötelező az magnós idegenvezetés. Ezen elgondolkodtunk, hogy elég sok, még Peterhof is olcsóbb volt, és öt perc elteltével újra megpróbálkoztunk, hogy mi mégsem szeretnénk bejelentkezni, hanem inkább most bemennénk. Ekkorra az ár lement 10 rubelre, plusz 100 rubel idegenvezetés. Így 110-ért már úgy éreztük, szinte ingyen van, és bementünk.

Mint mondtam a ház, a berendezés nagyon szép, a vezetést gyönyörű angolsággal mondta fel egy úriember. Az egyetlen - de elég komoly - negatívum az volt, hogy Puskin életéről, munkásságáról, műveiről alig tudtunk meg valamit, mert végig csak a haláláról beszéltek. Tény, hogy ebben a házban hunyt el a művész 1837 januárjában, miután párbajra hívta d'Anthes grófot, valami szerelmi háromszög (féltékenység) és rosszhírkeltés miatt. Ha jól sejtem a párbaj szabályait, akkor d'Anthes korábban lőtt, mint ahogy szabályos lett volna, de mindez lényegtelen. A magnóból végig síri hangon, mintha a halotti búcsúbeszédet hallgattam volna. Kicsit lehangoló.

Azért annyit megosztok az Olvasóval, hogy Puskin 1799-ben született Moszkvában, de több évig élt Szentpéterváron. Ebben a házban 1836 őszétől haláláig lakott feleségével, Nataljával, négy kicsi gyermekükkel és felesége két (csúnyácska) testvérével, akik férjet keresni költöztek ebbe a városba.

Puskinnak voltak pénzügyi gondjai, elég sok adóssága, de ez nem látszik a házon. Gyönyörű bútorok, festmények, tágas, világos szobák, 4500 kötetes könyvtár a dolgozószobában.

A múzeumot összességében ajánlom, de csak utána (előre) olvasással, és utána a közeli cirkuszba váltsunk jegyet, lehetőség szerint.

Mi nem mentünk a cirkuszba, viszont jegyet váltottunk. Orianne a vasárnapi Hattyúk tavára vett jegyet a Marinszkij színházba, ami talán a leghíresebb Szentpéterváron (meg a világon is híres). Egyelőre én megvettem a Gogol Bordello jegyet szerdára, mert már közel van.

Utána átsétáltunk a Mihajlovszki kerten és eljutottunk a Nyári kertbe, ahol leültünk és Orianne házi feladatot, én meg blogot írtam. Orianne egyébként el van keseredve, mert a házi nénije nem túl jó fej, rasszista és ha fél nyolc után megy haza, akkor nem kap vacsorát, vagy csak valami rossz kaját, a reggeli porból készülő műkaja (mondjuk a reggeli nálunk sem túl változatos), és ha este menne valahova, nem kap kulcsot és tízig (?) haza kell érnie. Borisz valamiért nem segít neki, hogy elköltözzön más családba. Nade ez a csaj művész, lehet, hogy kicsit túloz.

Nyolc körül kezdett hideg lenni és látszott, hogy esni fog, úgyhogy hazaindultunk. Mint sokszor, most is megkérdeztek tőlem valamit az utcán, hogy merre van. Most először értettem a kérdést, sőt válaszolni is tudtam, mivel az Aurórát kereste a lány,ami pont ott van, ahol lakom. Kicsit zavarban volt, mert mint említettem több hadihajó van már a Néván, így nem tudta, melyik, hol van a híres Auróra cirkáló. Nos, útbaigazítottam valakit oroszul.