HTML

Szentpétervár 2008

Kedves olvasóim! Köszönöm a biztató hozzászólásokat, kommenteket! Írjatok, kérdezzetek bátran! Azoknak, akik még nem használták a GoogleMaps-et: a beillesztett műholdképek nagyíthatók / kicsinyíthetők (a térkép bal felső sarkában látható vezérlő gombokkal (+/-)) és az egérrel mozgatni lehet minden irányba! Több pontot fogok megjelölni rajtuk, amelyekre rá lehet kattintani! Így láthatjátok, hogy hol lakom, hova járok suliba és hol strandolok :) Mindez elérhető a Linkblogból is, ezen szövegdoboz alatt kb. 15 centivel :)

Friss topikok

  • Fertótám: Kati, ugye szólíthatom így? 1972-ben voltam hét hétig Szentpéterváron, építőtáborban. Nem sokat do... (2016.05.28. 16:13) Puskin múzeum
  • Petyerburg: Kedves Sándor! Örülök, ha kedves emlékeket idézett a blog. Hajóépítő Egyetem? Nem semmi! Kati (2015.05.22. 12:15) Novgorod
  • Néne: Katikám boldog születésnapot kívánunk Nénéék (2008.07.28. 15:25) Munkanap
  • Csuti: Mostmár borzasztóan haragszok magamra, hogy nem férek el a bőröndödben :))) Csók, Hugi (2008.07.28. 11:34) Sablino
  • Tamás Katalin: Szia Katám! Atitól tudom, hogy hol és mit csinálsz.Ez nagyon jó, akár publikálhadnád is, olyan cso... (2008.07.21. 18:25) Találkozó Olgával

Novgorod

2008.07.21. 20:12 Petyerburg

Írtam már, hogy egyik reggel a mikrobuszunkat a Petrogradszkaja metróállomás közelében a kereszteződésben megállította egy rendőr közúti ellenőrzésre? Ez nekem furcsa volt, Budapesten még sosem tapasztaltam, hogy megállította a BKV buszt a rendőr. Úgy tűnt, a helyieknek ez normális, a sofőr leállítja a motort, előkaparja a papírokat, és öt perc múlva továbbmegyünk.

Másik érdekes orosz szokás a dicséret. Tanultuk az egyik órán a dicsérni („hvalíty”) igét, és nagyon fura volt, mikor a tanár azt mondta, hogy most két percig dicsérnünk kell egymást, például így, hogy „Kátya, te gyönyörű vagy! Kátya, te milyen ügyes vagy! Minden munkát tökéletesen elvégzel! Arany kezeid vannak! Milyen szerencsés vagyok, hogy ismerhetlek! Milyen okos vagy!” satöbbi. De ha valaki csak ennyit mondott, akkor az jó, de kicsit kevés („harasó, nu csut-csut mála”). Összenéztünk, hogy ez a tanár nem teljesen oké, hogy milyen feladatot ad, és egy fél oldalon keresztül voltak példák írva, hogy egy feleség miként dicséri a férjét.
 
Na de azóta figyelek. A háziasszonyom megkér néha, hogy vigyem fel az emeletre a vacsorát az édesanyjának. Ezt szívesen meg is teszem, nem nagy fáradság, és az öregasszony kedves, bár nem túl kommunikatív. Azonban minden ilyen alkalommal, amikor viszem neki a vacsorát, elmondja: „Tij takaja úmnyica! Tij kak harasó! Tij vszegdá zányimajesszja!” stb. Azaz: „Te olyan ügyes vagy! Annyira jó vagy! Nagyon jó ember vagy! Mindig dolgozol! Aki sokat dolgozik, az jó ember!” meg ilyenek. Győzök elmenekülni, nekem ez nagyon szokatlan.
 
Mástól is kérdeztem és úgy látszik, ez Oroszországban normális. Ha valaki segít bármiben a háziasszonyának, nagy eséllyel hasonló szavakat kap vissza, mint amit az imént felsoroltam. Furcsa, nekem kicsit kellemetlen is.
 
Nade elkalandoztam, térjünk a tárgyra: Novgorod. Szörnyen esős napra ébredtem vasárnap. Nem kértem reggelit – a háziasszonyom még nálam is jobban utál korán kelni – hanem volt egy kis elemózsiám az útra. Tíz megállót kellett mennem a metróval, de lévén vasárnap reggel és nagyon kevés utas, félóra alatt megtettem ezt a távot, így olyan hamar odaértem, hogy még a busz sem volt ott, csak pár lelkes kínai résztvevő. Áthaladtam az (állítólag) legszebb, Avtovo nevű metrómegállón, de éppen felújítás alatt van (mint a legszebb helyek többsége – pl. Ermitázs – jelenleg Szentpéterváron), de azért látszott, hogy tényleg monumentális és igen díszes, pl. óriási, súlyos csillárok lógnak a sínek felett mindkét oldalon.
 
A buszon egy orosz lány, Anna mellé ültem, akit nem ismertem korábbról. Menedzsment szakos hallgató, elég jó fej volt, néha fordított nekem. Tanult már egy félévet Párizsban, de most újra pályázik külföldre. A szentpétervári kurzusai is (részben?) angolul folynak, úgyhogy az angol hatékonyabb nyelvnek bizonyult az orosznál kettőnk kommunikációjában.
 
Az úton végig dumált az idegenvezető a mikrofonba: igen gyors – bár szép – orosz nyelven, nem éppen a leghétköznapibb szavakkal. Ha nagyon koncentráltam, akkor értettem, de mindenki aludni próbált, így én is inkább az alvásra koncentráltam, úgyhogy inkább zavaró volt a sok érthetetlen szöveg. Egy biztos, nagy tárgyi tudású idegenvezetőnk volt, aki azonban nem vette figyelembe, hogy a csapat 80%-a külföldi diák, akik „az orosz mint idegen nyelv” kurzusra érkeztek Szentpétervárra. Így inkább Annára hagyatkoztam.
 
(Velíkij) Novgorod ((nagy) „új város”) 190 kilométerre található Szentpétervártól, dél-délkeleti irányban. A tengertől is távolabb, talán ezért, hogy ott nem zuhogott az eső, hanem csak néha szemerkélt, és az ég erősen felhős volt végig.
 
Novgorod települése ősi, története egy évezredre nyúlik vissza. Bizonyos szempontból Szentpétervár elődjének tekintik, mivel a régió fővárosa volt egészen addig, míg Szentpétervár át nem vette ezt a szerepet. Fontossága onnan eredt, hogy számos észak-déli kereskedelmi útvonal érintette területét, így a kereskedelem és a kereskedők központjává vált. (Vezetőnk elmondta, hogy mi mindent lehetett itt adni-venni, és a felsorolásban benne volt, hogy mindig lehetett magyar borokat is találni Novgorod piacain.) A kereskedelemnek, helyesebben az itt élő kereskedőknek köszönhető az is, hogy Novgorod a templomok városa lett.
 
A kereskedők két okból építettek templomokat ezen a területen.
1. Majd’ ezer évvel ezelőtt az építkezés fő anyaga – a legolcsóbban elérhető anyag – a fa volt, majd néhány száz év elteltével a kő. (Meg kell említenem, hogy az út során gyönyörű, érintetlen nyír-és fenyőerdőkön haladtunk keresztül.) Mivel a kereskedők féltették áruikat a tűztől, olyan helyen akarták tárolni, ahol biztosan nem üt ki tűz. Úgy gondolták, hogy a templomot – még ha fából készül is – a jóisten megvédi a tűzvésztől. Ezért a templom első szintjét raktárnak használták áruik számára.
 
2. A második ok nyilvánvaló. Hálából a gazdagságukért, illetve a még további meggazdagodás reményében emeltek házat az Istennek.
 
A végeredmény lenyűgöző: 600 - 1000 évvel ezelőtt épült, nagyon kicsi, aprócska templomok sorakoznak a város központjában igen-igen közel, csupán néhány méterre egymástól, melyik jobb, melyik rosszabb állapotban, de hasonló, kupolás stílusban. Novgorodra eredetileg az egy kupolás templomok voltak jellemzők, később vették át a moszkvai, ötkupolás megoldást, ahol a fő, központi (néha arannyal bevont) kupola Jézus Krisztust, a másik négy az evangélistákat szimbolizálta. A török templomokkal ellentétben itt a tetőnek nincs vízszintes felülete, mindenhol lejt, mivel az igen-igen esős időjárás miatt fontos volt, hogy gyorsan lefolyjon a víz és ne menjen tönkre a tető. (Szása elmondása szerint Szentpéterváron az esős napok száma éves szinten kétszáz, gondolom Novgorod is közel hasonló értékkel „büszkélkedhet”.) A kedvenceim az egyedülálló, elhagyatottnak tűnő templomok voltak:
 
 
 
A templomok aprócskák (összesen 20-25 ember befogadására épültek), barátságosak, a fű zöld (ennyi esőtől!), a levegő harapnivalóan friss a nagyváros után. A legtöbb templomba nem lehet bemenni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy körbenézel, és minden irányba, egymástól öt-tíz méterre ezeket az apró, kupolás, ezeréves építményeket látod! Azt hiszem, egy nem vallásos embert is megérint, a hívők pedig bizonyosan áhítattal érkeznek ebbe a városba.
 
 
 
Amennyiben be lehet menni, a templomok belső teréből alig-alig maradt meg valami, esetleg néhány ikon halovány, rekonstrukció alatt lévő töredéke.
 
Kivétel ez alól a Szent Zsófia (Szófia) székesegyház, ami a novgorodi Kreml(in) területén belül található. Itt található egy csodatévő Mária ikon, és számos egyéb, több száz éves ikon. Alapvetően belülről nagyon díszes, tömjénillatú, sötét templom.
 
 
A Kremlin várat, erődöt jelent, és alapvetően háborús, védelmi célokat szolgált. A védőfal egyik oldala hasonlít a moszkvai Kreml-re, mivel ezt is olasz mesterek tervezték. Eredetileg fából épült ez is, majd később átépítették. A körülötte lévő várárokban nem volt víz egyrészt a szúnyogok megelőzése céljából, másrészt azért, mert lassan alámosta volna a várfal alapozását. A bástyák különböző időpontokban épültek illetve épültek újra, ez látszik is. Sajnos folyton sietni kellett (ez a baj a szervezett utakkal), de összességében azért elmondhatom, hogy a vár szép, belül régi épületek, feltárások és szobrok, öreg fák találhatóak, hangulatos.
 
 
Ha a másik oldalán megyünk ki, egy nagy folyón átívelő hidat, plázst, a folyó túloldalán pedig a számos templomot látjuk.
 
Megnéztünk még egyéb, a városon kívül lévő kisebb templomokat (valójában ezeket nem „cerkof” hanem „hram” névvel illetik, nem teljesen értem a különbséget, valószínűleg a „hram” kisebb) is, aztán még volt tíz percünk szuvenírt vásárolni és jöttünk haza. A főtéren, a Kremlin közelében lévő bazársor elég rendezett, tiszta volt, a szokásos dolgokkal (pl. matrjóska baba), de kicsit mégis emlékezetett erdélyi társaira, mivel sok-sok fából készített/faragott tárgy (fakanalak, bögrék), gyékényből szőtt dolgok, valamint népi vagy vallásos motívumokkal ellátott fém (ezüst, réz) és kerámia medálok meg egyebek is kaphatóak itt.
 
Este hatkor indultunk Novgorodból, és elvileg három óra alatt simán megtehető az út, de Szentpétervár előtt elkezdődött a forgalmi dugó, így kb. tízkor értünk a város déli részén található metrómegállóhoz. Onnan viszont már repített az ágyikóm felé az óriási, sok-sok kocsiból álló, de ezúttal üres és gyors orosz metró.

3 komment

Címkék: utazás orosz oroszország szentpétervár szentpétervári állami egyetem novgorod velikij novgorod

A bejegyzés trackback címe:

https://petyerburg.blog.hu/api/trackback/id/tr26578777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

corevalues · http://www.uveg3d.hu 2008.07.22. 13:01:48

Szia Kati!

Nagyon tetszettek a megfigyeleseid - kulonosen a dicseret szerepevel kapcsolatosak. A jo munkas=jo ember, a jo munkasember eszmenye pedig nyomokban szerintem nalunk is megvan. A mi kulturankban viszont inkabb zavarbaejto, ha valaki dicser, nem tudjuk mire velni, azt gondoljuk, valami hatso szandek van mogotte.
Folytasd a naploirast mert baromi izgalmas es hasznos - siman publikalhatnad is. Szerezz sok uj elmenyt es vigyazz magadra!
Millio puszival Vero

Oldkalóz 2015.01.27. 15:47:21

A Blogban szereplő Avtovo metrómegállótól nem messze van az a kollégium, Sztacsek 88/2, ahol úgy 7 évig laktam, miközben a Hajóépítő egyetemen tanultam, mellesleg Nopvgorodban is jártam egyetemi szervezésű, 1 napos kiránduláson
Kurusa Sándor

Petyerburg 2015.05.22. 12:15:55

Kedves Sándor!
Örülök, ha kedves emlékeket idézett a blog. Hajóépítő Egyetem? Nem semmi!
Kati
süti beállítások módosítása