Mivel csütörtökre napos időt ígértek, elterveztük Rosával és Benivel, hogy piknikezünk egyet a pavlovszki palota (óriási) parkjában. Valóban bejött az időjárás-előrejelzés (nevezzük inkább jóslásnak, mert általában nem jön be), és gyönyörű idő volt. A többiek ismertek egy piacot nem messze a sulitól, ahol bevásároltunk mindenfélét: salátákat (padlizsános, paradicsomos, zöldbabos, mittudomén), friss, meleg kenyérkét, joghurtot, gyümölcsöt, vizet. Teljesen oké ez a piac, van egy csarnok része, ahol a gyümölcs és kimért kész saláták, húsok mellett például kimért tejfölt, túrót stb. is lehet venni, meg egy kinti része, bódékkal, pékséggel: hihetetlen finom kenyérillat terjengett.
Úgy döntöttünk, hogy nem vonattal megyünk Pavlovszkba, mert a vasútállomásokon nehéz tájékozódni, a jegyvásárlás iszonyatosan körülményes és lassú, és még drágább is, mint a marsrutka. Úgyhogy a Moszkovszkaja állomásig mentünk metróval, onnan pedig kb. 40 perc marsrutkával, és csak 30 rubel egy irány. A sofőr rendes volt, Carszkoje Szelónál (ahol már voltunk, de azon keresztül visz az út) és a Pavlovszki palotánál is kérés nélkül megállt, és szólt, hogy a palotánál vagyunk. Mivel a marsrutka csak kérésre (pl. „A Balsój proszpekt sarkán álljon meg, kérem’”) áll meg, ez egy gesztus volt a külföldi turisták felé.
Kaptunk orosz diákjegyet a parkba 40 rubelért fejenként, bár nem tudom, szerintem nem voltunk túlzottan hitelesek. A park óriási, el is lehet tévedni benne, egy darabig gondozott, aztán már csak nyír- és fenyőerdők és rétek váltják egymást, és persze földutak és egy-egy pad akad.
Van jónéhány tavacska, amelyek általában nagyon sekélyek és teljesen belepi őket a zöld alga. Az átívelő rövid kőhidak antik hatásúak, és elég rossz állapotban vannak, de ettől csak romantikus az egész. A palotához közelebb eső részen, ahol még a növények is gondozottak, néhány pavilon és jópár szobor, illetve szoborcsoport áll.
A Rózsapavilon közelében (ahol 1812-től Maria Fjodorovna számos koncertet és irodalmi estet rendezett) táboroztunk le piknikezni. Mivel Rosának folyamatosan mozgásigénye van, evés után megtanította nekem az ún. Csi-kun nevű sport (?) mozdulatsorait. Nyolc darab, nagyon lassú mozdulatsor van, mindegyiket kilencszer kell ismételni. (Mi azért nem ismételtük 9-szer.)
Utána tettünk egy sétát az erdős részen, de visszafordultunk, mert ez az út nem vitt kijárathoz, hanem nagyon is messzire mindegyiktől. Bár az útikönyv szerint ha eltévedünk, és itt kellene éjszakáznunk, akkor az erdő gazdag gombában és bogyós gyümölcsökben (bár a gombát nem próbálnám ki), inkább úgy döntöttünk, hogy az éjszakai hidegre (12-15 °C) való tekintettel ezt nem kockáztatjuk.
Visszafelé megnéztük inkább az Etoile szoborcsoportot, ahol középen Apolló szobor áll, körben pedig kilenc múzsát, a művészetek és tudományok isteneit ábrázoló, igen szép szobrok állnak.
A szobrok között egy-egy ösvény indul a parkba. Mi azt választottuk, amelyik a Csodák völgyébe vezet. Itt elhaladtunk a Pil torony és híd mellett, valamint a Szlavjanka egyik legismertebb hídja, aVisconti híd mellett is (1807, Andrej Voronyikin).
