A két óra közti szünetben elbúcsúztam a kedvenc tanáromtól (Anasztaszia), mert ma találkoztunk utoljára, hiszen csütörtök-pénteken másik tanárnő van. Aranyos volt, beszélgettünk mindenféléről, például arról, hogy ő német nyelven olvasott Márai Sándort, de 1956-ról…