HTML

Szentpétervár 2008

Kedves olvasóim! Köszönöm a biztató hozzászólásokat, kommenteket! Írjatok, kérdezzetek bátran! Azoknak, akik még nem használták a GoogleMaps-et: a beillesztett műholdképek nagyíthatók / kicsinyíthetők (a térkép bal felső sarkában látható vezérlő gombokkal (+/-)) és az egérrel mozgatni lehet minden irányba! Több pontot fogok megjelölni rajtuk, amelyekre rá lehet kattintani! Így láthatjátok, hogy hol lakom, hova járok suliba és hol strandolok :) Mindez elérhető a Linkblogból is, ezen szövegdoboz alatt kb. 15 centivel :)

Friss topikok

  • Fertótám: Kati, ugye szólíthatom így? 1972-ben voltam hét hétig Szentpéterváron, építőtáborban. Nem sokat do... (2016.05.28. 16:13) Puskin múzeum
  • Petyerburg: Kedves Sándor! Örülök, ha kedves emlékeket idézett a blog. Hajóépítő Egyetem? Nem semmi! Kati (2015.05.22. 12:15) Novgorod
  • Néne: Katikám boldog születésnapot kívánunk Nénéék (2008.07.28. 15:25) Munkanap
  • Csuti: Mostmár borzasztóan haragszok magamra, hogy nem férek el a bőröndödben :))) Csók, Hugi (2008.07.28. 11:34) Sablino
  • Tamás Katalin: Szia Katám! Atitól tudom, hogy hol és mit csinálsz.Ez nagyon jó, akár publikálhadnád is, olyan cso... (2008.07.21. 18:25) Találkozó Olgával

Petrogradszkaja és Tengerészeti Múzeum

2008.07.19. 20:17 Petyerburg

Ma végre egy kicsit kipihentem magam, délig aludtam. Reggeliztem - valami lecsószerű dolgot - és elindultam várost nézni.

Terveim között szerepelt, hogy bemegyek az Auróra múzeumába, mert csak négyig van nyitva és akkor sosem érek még haza, de valami extra ok miatt jövő hét végéig zárva van (azt hiszem valami léket javítanak, ilyesmit írt a helyi Metró).

A következő célpont Nagy Péter kunyhója, helyesebben Péter első (fa)háza volt a település területén. Ez az épület mindössze három év alatt épült fel 1703-ban. Összesen három szobából (dolgozószoba, étkező és ...) és egy előtérből áll az épület, fenyőfából építették, Nagy Péter kérésének megfelelően az Amszterdamban tipikus épületek mintájára. Ez a faház volt az első épület a mai Szentpétervár területén. Péter hat évig élt itt, miközben ellenőrizte a város/erőd építésének munkálatait (a kunyhó nagyon közel van az erődhöz). A házban Péter néhány személyes tárgya is megtalálható.

Érdekesség, hogy Nagy Katalin cárnő - aki buzgón ápolta Péter emlékét - téglafalat emeltetett a faház köré. Ennek megfelelően ma a múzeum egy téglaépület, amin belül van egy faházikó. A faházikóba nem lehet bemenni, csak az ablakokon bekukucskálni. A múzeumban megtekinthető még egy (vitorlás) csónak, amit állítólag Péter épített, valamint az Északi Háború történetét bemutató metszetek, térképek, festmények, az erőd építésének idejéből való tervrajzok is, amik nekem nagyon tetszettek. Összességében ez egy kellemes hangulatú kis múzeum, tényleg visszakerülsz a háromszáz évvel ezelőtti világba. A ház körül van egy kis park is, Péter szobrával, de nem túlzottan mesterséges, nagyon is barátságos kis kert.

A következő látnivaló egy kis kápolna volt, ami a város háromszázadik "születésnapjára" épült, különleges, nagyon kicsi, de van (belülről) benne valami extra.

Innen a Péter-Pál erődbe mentem, ahol már voltam korábban, de akkor nem sikerült bejutni a Péter-Pál székesegyházba, így most azt céloztam meg. Orosz diákkal 80 rubelért kaptam jegyet, egy kombinált jegy pedig (ami az erőd területén lévő összes múzeumba jó) 130 rubelbe került volna, tehát megéri, ha már legalább két helyet meg akarsz nézni, és utóbbi tíz napig érvényes. De úgy gondolom, hogy az itt lévő többi kiállítás (kínzókamrák meg ilyesmi) annyira engem nem érdekel, úgyhogy csak a templomba vettem jegyet. (Mint később rájöttem, azt is kár volt, mert a kijáratnál nem áll őr, nincs forgóajtó sem, és sokan ott mennek be...)

(Ma, 21-én, amikor felteszem ezt az írást, kiderült, hogy Orianne, az egyik svájci diáklány teljesen ingyenesen kapott kombinált jegyet az orosz diákigazolványára. Ki érti ezt?!)

A templomról már írtam, és kívülről gyönyörű, barokk, kecses tornya arannyal van bevonva. Belülről azonban nem nyűgözött annyira le. Persze az oltár óriási és csupa arany, de a falak és oszlopok rózsaszín-zöld színűek, és a templom egy nagy kripta, az összes cár sírja bent látható, fehér márványból. Nagyjából ennyi az egész, nem nagyon van templom érzete az embernek, és elég sokan is voltak bent.

Innen a (Hadi)Tengerészeti Múzeumba mentem. Ez az épület a Sztrelkára néz, igen tekintélyt parancsoló, korábban a Tőzsde működött itt. A hangulata hasonló a Zoológiai Múzeumhoz, az épület maga elég lepukkant (bár klasszisokkal jobb állapotú, mint a szomszédos Zoológiai Múzeumé), de a gyűjtemény tiszteletre méltó és igen gazdag. Hajómodellek és hajózási eszközök illetve fegyverek láthatók itt minden mennyiségben az 1700-as évektől napjainkig. Nekem legjobban persze a régi hajómodellek tetszettek, de azért érdekesek a mai tengeralattjárók is, meg a repülőgép anyahajók is. Persze a kiírások 90%-ban csak oroszul vannak, de ez itt nem annyira zavaró, mert valószínűleg angolul sem értettem volna. Persze azért a Leningrád ostromára vonatkozó részeket vettem.

 

Utána kiültem a Sztrelka földnyelvre, és újra elcsodálkoztam. Aki esküvői fotózásból akar megélni, jöjjön Szentpétervárra, ez egy végtelen piac. Minden hétköznap is rengetegen vannak a város különböző pontjain friss házasok fényképezkedni, de a hétvége hihetetlen! Egy adott pillanatban kilenc(!) menyasszony volt a látókörömben, és akkor még nem néztem le a rakpartra, ahol tudom, hogy mindig sokan vannak, mert tradicionális szerencsét hozó hely a friss házasoknak. Olgától hallottam - aki a Mars mezőn kötött házasságot - , hogy itt, Szentpéterváron hagyománya van annak, hogy az esküvő napján tizenhat különböző helyen kell/lehet fényképezkedni, mert ezek a hagyomány/babona szerint szerencsét hoznak az ifjú házasoknak. Ezek általában parkok vagy szobrok, de nem mindig a legszebb helyek Péterváron, az én megítélésem szerint (pl. a rakpart konkrétan nem szép). És minden hétköznap is rengeteg menyasszonyt látni. Akiket nagyon meg tudok érteni, azok azok, akik Peterhof-ban fényképezkednek, mert az tényleg lenyűgöző hely!

Az oroszok egyébként hihetetlenül babonásak, az itteni oroszórán erről is éppen olvasunk egy szöveget. Számos hiedelmük van a fekete macskától kezdve a bal lábbal felkelésen keresztül egészen odáig, hogy ha evés közben leesik a villa, akkor nemkívánatos nőnemű vendég érkezik aznap. De ezek csak a (nálunk is) ismertebbek, még csomó más van. Például folyamatosan (fényesre) simogatják a szobrokat, csókolgatnak képeket, ami szerintük szerencsét hoz.

Ezután a kedvenc éttermemben ettem egy levest (háromféle gombával, savanyú uborkával, krumplival és tejföllel készül, elég érdekes) és dolgoztam kicsit, majd el akartam menni koncertjegyet venni, de rá kellett döbbennem, hogy nyolc óra elmúlt, úgyhogy a jegypénztár bezárt. Így hát a következő 183-as marsrutkával hazajöttem. 

Holnap Novgorod.

 

Szólj hozzá!

Címkék: nyelvtanulás utazás orosz oroszország szentpétervár auróra tengerészeti múzeum péter pál erőd péter pál székesegyház nagy péter kunyhója

A bejegyzés trackback címe:

https://petyerburg.blog.hu/api/trackback/id/tr11575974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása