Tanítás után önkiszolgáló étterem, majd beugrottam egy könyvesboltba, ahol egy kis füzetkét vettem, amiben Csehov öt elbeszélése található. Az egész 60 oldal és gyér minőség (persze olcsó is), de azért vettem, hogy lássam, értem-e. Tehát nem akartam sokat beruházni. Úgy döntöttem, hogy ez egy elég borús nap az Ermitázshoz. A hőmérséklet 14-16 Celsius körül van és az időjárás ilyen mostanában (a képen elrejtettem egy Gogol Bordello plakátot:)):
 |
Elsétáltam az Ermitázsig, azaz átmentem a Lejtenanta Schmidt hídon, végig a Galernaja utcán, át a boltív alatt, ami a városi és az ortodox vallási vezetők épületeit, azaz a Szenátust és a Szidónust köti össze. Innen már látható a Szentpétervár egyik jelképének tekintett lovasszobor. A szobor I. (Nagy) Pétert ábrázolja lóháton, a dekabristák terén. Jó a kilátás a Néva túlpartjára (Mensikov palota, a képen), illetve a másik irányba a Szent Izsák székesegyház tornyára, sokan fényképezkednek is (a szokásos, azaz menyasszonyok is, mivel a babona szerint szerencsét hoz). A szobrot Nagy Katalin avatta fel 1782-ben, aki - ahogy már írtam - ápolta Péter emlékét. A szobor - mely 12 évig készült - a Bronzlovas nevet viseli Puskin költeménye alapján. A ló patái alatt látható kígyó a hazaárulás jelképe.
 |
Láttam még egy érdekes dolgot, ha már a menyasszonyoknál tartunk, egy igazi medveboccsal is fényképezkedtek ezen a téren, hogy a menyasszony mézzel itatja cumiból. Nagyon édes, nézzétek!
 |
14.50-kor álltam be a Palota téren (majdnem a közepén) a sorba, hogy bejussak az Ermitázsba. A kasszák 17.00-kor zárnak, én kb. 16.30-kor kerültem be. A múzeum 18.00-kor zár. Nem volt sok időm. ezen a képen (15.25-kor) még a sor felénél sem állok, és nem látszik a vége!
 |
A jegy persze (orosz) diákoknak ingyen van, ha nem számítjuk a majd’ két óra elvesztegetett időt. Szívesen visszamennék többször is így ingyen, de hát ezt lehetetlen kivárni! Amíg várakozunk, addig (elolvasok egy Csehov novellát oroszul, "A szerelemről" a címe, a kedves Olvasónak pedig) elmondom, hogy egyébként az Ermitázs a világ egyik legnagyobb múzeuma, a maga hárommillió műtárgyával (nincs mind egyszerre kiállítva), és egyike a legrégebbi galériáknak illetve múzeumoknak. Hat épülete van, melyek közül a legfontosabb a Téli Palota, amit most együtt meglátogatunk. Ez a palota volt a cárok hivatalos rezidenciája hosszú ideig. Az Ermitázs Guiness rekordot tart, mint a legnagyobb festménygyűjtemény tulajdonosa.
Nagy Katalin kezdte el a gyűjteményt 1764-ben, amikor festményeket vásárolt egy Gotzkowsky nevű úriembertől, aki előző évben csődbe ment. Ez a kezdő gyűjtemény főként flamand és holland (pl. Rubens, Rembrant) műveket tartalmazott, összesen 317-et, melyből 90 nincs pontosan beazonosítva. Ahogy a gyűjtemény később nőtt, a palotához egy másik épületet csatoltak a műalkotások tárolásának céljából, ahová csak kiválasztottak juthattak be, megcsodálni a műremekeket. Nade mondjuk, hogy kitöltöttük a majd' két óra sorban állást...
A sorbanállás, ha egyszer bejut az ember, úgy érzi, hogy nagyon megérte, mert van itt minden. Az épület maga óriási és gyönyörű belülről (Téli Palota). A földszinten rengeteg ruhatár, információs pult, a múzeum térképe, kávézó, múzeumi (szuvenír)bolt, ahol minden van, albumok, reprodukciók, de persze matrjóska is. Aztán itt a kávézó és az internet kávézó, az egész egy nagy, vagy inkább óriási klub!
 |
És a kiállítótermek. Bevallom, nem mentem nagyon céltudatosan (kivéve Gaugain-t akartam megkeresni), mert úgyis eltévedtem volna. Kezdődött a földszinten (itt első emeletnek hívják) az ókori görög és egyiptomi művészetekkel, amin olyan mennyiségű, hogy Görögországban vagy Olaszországban egy egész napot szánnánk rá.
Aztán valahogy elkeveredtem a Pavilon terembe, amely Katalin uralkodása alatt épült, majd aranyozott fehér márványpalotát alakítottak ki benne. Egyszerűen lenyűgöző maga az épület is, nagyon gazdag! (Bár be kell vallani, hogy a bejárattól távolodva, és főleg a harmadik (értsd: második) emelet területén már korántsem olyan fényűző a dolog, de még mindig többnyire rendben van.) Ebben a lélegzetelállító Pavilon teremben található meg James Cox hírás Pávás órája (1772), amit Katalin titkos férje, Patyomkin herceg kapott ajándékba. Az órát is lefényképeztem, de az nem lett jó, úgyhogy inkább csak a mennyezet egy részletét mutatom itt be:
 |
Na és itt a Malachit terem. Ebben a zöld malachit, a fehér és arany színek dominálnak. Állítólag több mint két tonna drágakő díszíti a termet (1839), amelyben malachitoszlopok és vázák állnak.
 |
Persze egy csomó gyönyörű termet nem láttam, mert nem volt rá idő, és nem akartam azzal tölteni, hogy megpróbálok tájékozódni. Na jó, néha megkérdeztem, hogy hol vagyok, és nagyon jól esett, mikor százezerrel elkezdett a teremőr néni oroszul magyarázni, és csak akkor esett le neki, hogy nem vagyok orosz, mikor visszakérdeztem :)
Voltam még egy csomó helyen, például a keleti kultúrát (színes sátrakat, használati és dísztárgyakat, kardokat) bemutató ideiglenes kiállításon, egy másik, impresszionista festményeket tartalmazó kiállításon, őszintén szólva ez utóbbi tetszett a legjobban, ezen belül is Van Gogh alábbi tájképe ("élőben" sokkal élőbb):
 |
Áthaladva az arab művészeteken, néhány útlezárást más szinteken megkerülve végül megleltem a legfelső emeleten a 19-20. századi európai művészetet. Van vagy három teremnyi Picasso, egy teremnyi Van Gogh illetve Gauguen, Matisse, Monet, Cezanne, nem is sorolom. De nem egy-egy darab, hanem temérdek festmény.
És akkor még arról nem beszéltem, hogy maga az Ermitázs szerintem az egyik legjobb panorámát nyújtó hely a városban. Komolyan mondom, jobb, mint a Szent Izsák székesegyház tornya. A város szívében van, és a harmadik emeletről a különböző termekből minden irány, egyszóval minden látható: déli irányba ugye a Palota tér, északi irányba pedig a Vasziljevszkij sziget csücske, volt tőzsde, Sztrelka stb. (ÉNY), valamint a Péter-Pál erőd benne a székesegyházzal, háttérben a mecsettel (É-ÉK), a Néva legszélesebb pontja és legforgalmasabb hidai, egyszóval minden, ami számít. Nyugatra maga a Szent Izsák székesegyház, illetve az Admiralitás, egyszóval érdemes nemcsak a kiállításokat nézni, hanem néha kikukkantani az ablakon.
 |
Egyszóval, nagyon szívesen visszamennék, ha nem lenne állandó a kétórás sor (nyáron persze). Egyébként aki teheti, és nincs ingyenjegye amúgy, annak melegen ajánlom, hogy Interneten foglalja le a jegyét legalább három nappal előre, mert akkor nem kell sorban állnia. Ez megtehető a http://www.hermitagemuseum.org/ oldalon, ha már valakinek fizetnie kell érte, legalább ne álljon sorba, bár még az is nagyon-nagyon megérte!
