Ma gyalog mentem iskolába, kb. egy óra volt. Elég hosszú, ki fogom próbálni a buszt/villamost. De szép az út, és alig vannak még 8.30-kor az utcán emberek. A Péter-Pál erőd mellett haladok el, ez tényleg gyönyörű. Kicsit felhős volt az ég, így a színek nem az igaziak.
A mai óra nagyon nehéz volt, a tanárnő igen gyorsan beszélt, és ismét becsöppentem egy folyamat közepébe. Azért elég jól felvettem a fonalat, úgyhogy holnap is megpróbálom ezt a csoportot. Egy francián és egy németen kívül egyedül vagyok európai, a többiek ázsiai (kínai, tajvani) lányok. A rendszer az, hogy hétfő-kedd-szerda egy tanárral nyelvtan és csütörtök-péntek egy másikkal beszélgetés. Gondolom az jobb lesz és jobban is igénylem.
Óra után próbáltam elintézni a fizetést és a diákigazolványt, de csak 9 ezer rubelt sikerült felvennem, ezért csak előleget adtam. A diákigazolványom készen volt, de hiányzott még róla a pecsét, így igazából csak holnap kapom meg. De nem is baj, mint kiderült Szentpéterváron - a világ európai részével ellentétben - nem a hétfő, hanem a szerda a szünnap a múzeumokban, templomokban (oda is kell jegy ugyanis). Viszont diákkal tényleg minden féláron van.
Hárman ebédeltünk az egyetemi kantinban 125 rubelért (ami inkább étteremre hasonlít, de a kiszolgálás rémes, mondjuk inkább, hogy nincs). Beni, Alice és én. Alice Ausztráliából jött, szintén a hétvégén és elég idős, szerintem legalább hatvan. Gyűjti a nyelveket, Benihez hasonlóan.
Azután Benivel elindultunk várost nézni. A Szent Izsák székesegyháznál kezdtünk. Ez (is) zárva volt, de kívülről nagyon szép. Még esküvői fotózkodtak is előtte.
 |
Innen elmentünk a Paloták terére, ami nagyon szép, de eleredt az eső. Ezért a kis Ermitázs udvarán beültünk egy fedett teraszra egy üdítőre, és próbáltuk az útikönyvből (oroszul!) elmagyarázni egymásnak, hogy hol is vagyunk és mit tudunk az Ermitázsról, ami nagyon nagy és sok épületből áll és még nem igazán látjuk át. Ez a Paloták Tere, esőben:
 |
Innen a Mojka mellett elsétáltunk a Walt Disney templomhoz (ami a moszkvai Vaszilij Blazsennij másolata, itt a Vérző Megváltó Templomának hívják). Nem tökéletes másolat, szerintem a moszkvai szebb, de ez újabb. De legalább zárva volt, és a környéken számos árus és utcazenész, elég sok túrista, akik szintén ott jöttek rá, hogy a szerda szünnap (vühadnój).
Egyébként útba esett a Puskin múzeum (szintén zárva, de nem a szerda miatt, hanem mert ötkor zár), viszont még éppen bekukkantottunk az udvarára. Gyönyörű, gondozott ház és kert, mint a Mojka környéke egyébként. A hangulata kicsit olyan, mint a budai vár, kivéve, hogy nincs szintkülönbség, viszont van egy édes csatorna romantikus hidakkal. Íme Puskin szobra és az utolsó ház, ahol lakott:
 |
Ebben a házban hunyt el Puskin, egy párbajt követően az ágyában. Előtte itt lakott a feleségével, Natasával és négy gyermekükkel, illetve Natasa két testvérével. A házban 4500 kötetes könyvtár található, valamint megtekinthető Puskin dolgozószobája, remélem lesz alkalmam képeket feltenni arról is.
Aztán még egy kicsit keringtünk, a Nyevszkij Proszpekten (a helyi fő sugárút) és környékén, megnéztük Katalin cárnő szobrát, kereszteztük a Mihailevszkij kertet, találtunk egy (kínai/örmény?) piacot és egy óriási bevásárlóközpontot, amelynek bizonyos üzletei nem is voltak igazán drágák, persze megtalálhatóak a legelegánsabb cuccok is (kozmetikum, ruha). Ez a Gosztinj Dvornál van, ahol a metró is ebből az áruházból nyílik.
Szokásos Péterváron (ahogy Moszkvában is), hogy a metrók lejárata nem az aluljáróból nyílik. Az aluljáró csak arra szolgál, hogy a gyalogosok átkeljenek az úton. A metró néha igazán nehezen megtalálható (pl. itt a Gosztinj Dvornál), mert be kell menni egy épületbe (ált. egy sarki épület) és ott van a metrólejárat belül. Ezt is kerestük egy jó darabig, de ha már bent vagy - már ha ismered a cirill betűket - akkor jól lehet tájékozódni a megállókra és átszállásokra vonatkozóan.
Láttunk még egy temlpomot, amiről néhol azt olvastuk, hogy kazanszkij, néhol, hogy örmény. Szerintem ez nem ugyanaz. Mindenesetre a kupolától eltekintve úgy nézett ki, mint egy görög templom (oszlopok és timpanon), és legalább annyira le is volt pattanva, de nem patinánsan.
A mögötte lévő (Nyevszkij Proszpektre néző) félköríves téren áll Kutuzov tábornok szobra, aki zseniális hadvezérként legyőzte Napóleon 600 ezer fős Nagy Hadseregét, akik közül csak 30 ezer tért haza élve. Ebben persze legalább ekkora szerepe volt az - oroszok számára is szokatlanul hideg - télnek, ami Kutuzov seregeit sem kímélte. Mindenesetre a dicsőség és a hírnév Kutuzové, 1812-ből.
És akkor hogy tegyek valami vicceset is a sok ismeretterjesztő után a naplóba, bemutatom az univerzális buszvécét, ami a Tengerészeti Múzeum mellett áll és fogadja vendégeit. Egyenesen az egyik Rostrum oszlopra néz. Ez az orosz Toi-toi mobilvécé, amit a helyi vízvezetékre kötve máris működik a dolog. Íme:
 |
