Nem tudtam eddig elképzelni, hogy lehet jó is óracsörgésre ébredni. Mivel tegnap – gondolom a fehér éjszakák miatt, tehát mert éjjel is folyton világos van – magamtól ébredtem és nem tudtam visszaaludni – ma örültem, hogy nem ébredtem fel hamarabb.
Gyors reggeli (felvágottas és sajtos kenyér), aztán utazás a metróval. Lemértem, majdnem 50 perc. A metró kétpercenként jár, arra nem kell várni. Viszont két megálló között 5 perc telik el kb., plusz kétszer majdnem tíz perc séta, és akkor még hozzá kell adni, hogy a mozgólépcsővel feljönni kb. három perc. Nem vicc, lemértem. Ez a Vaszileosztravszkaja megálló legalábbis, vagyis a Vaszilij sziget, ahol az egyetem található.
Az órán volt jópár ismerősöm tegnapról, de voltak új arcok is. Meglepő módon elég sokan (itteni viszonylatban), 11-en voltunk. Ezen a tanárnő is meglepődött. Mivel sok volt az új diák, bemutatkoztunk. Nem volt két ember azonos országból, az összetétel kb. ez: Tajvan, Kína, Magyarország, Japán, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Amerika, Anglia, Franciaország és most ennyire emlékszem. Elég vegyes csapat, többnyire diákok.
Az óra nagyjából a bemutatkozással ment el, és túl egyszerűnek találtam. Utána igényeltem diákigazolványt (=leadtam egy fotót, elvileg holnapra készen lesz és nagy kedvezmények vannak rá a múzeumokban), meg átjelentkeztem egy másik, haladóbb csoportba.
Aztán Benivel elmentünk ebédelni, egy vélhetően helyiekre építő kis kifőzdébe. Igyekeztünk oroszul beszélgetni, de lévén ő amerikai, a végén mégis az angolnál kötöttünk ki, az mindkettőnknek jobban ment :)
Szerencsénk volt, borravalóval együtt 350 rubelből (kb. 2300,- Ft) jól megebédeltem. Nagyon finom volt a leves, volt benne bab, krumpli, hús és sajt. Aztán egy csirkemell filé szintén sajttal, bacon szalonnával és krumplival, káposztával mellé. Benivel megegyeztünk, hogy ez a kedvenc éttermünk Szentpéterváron. :) (bár a tegnapi palacsinta sem volt rossz)
Aztán el kellett mennem regisztráltatni a vízumomat, mivel az üzletit nem tudja beregisztrálni az egyetem. Hogy ez pontosan miért is kell, azt nem értem, de mindegy. Ez jó messze volt, persze el is eredt az eső, az ernyő csak hellyel-közzel védett meg, és persze jó nagy tócsák voltak. Ott szerencsém volt, gyors volt az ügyintézés (nem mint az egyetemen), és 400 rubelem bánta.
Aztán (egy jó félóra kóválygás után, hogy hol is vagyok) nagy nehezen megtaláltam az utat haza. Mivel rossz idő volt és már sokat gyalogoltam, nem volt kedvem különösebb látnivalóhoz, de mivel szinte útbaesett, megnéztem az Auróra cirkálót.
Közelről:
Távolabbról még jobb:
Az Auróra híres cirkáló, ágyúi adtak jelet a forradalomra ezerkilenszázvalahányban.
Aztán Szentpétervár 905 napos ostroma alatt/előtt a világháborúban elsüllyesztették, hogy ne kerüljön az ellenség kezére. Ma múzeumként működik, előtte rengeteg szuvenírárus. Sajnos nem jutottam be, már zárva volt, mikor érkeztem. Majd legközelebb.
Aztán kicsit továbbmenve újra elcsodálkoztam, hogy a Néva akkora néhol, mint a tenger. Ezt látni a sziget sarkából balra és jobbra nézve. Balra:
És jobbra:
