HTML

Szentpétervár 2008

Kedves olvasóim! Köszönöm a biztató hozzászólásokat, kommenteket! Írjatok, kérdezzetek bátran! Azoknak, akik még nem használták a GoogleMaps-et: a beillesztett műholdképek nagyíthatók / kicsinyíthetők (a térkép bal felső sarkában látható vezérlő gombokkal (+/-)) és az egérrel mozgatni lehet minden irányba! Több pontot fogok megjelölni rajtuk, amelyekre rá lehet kattintani! Így láthatjátok, hogy hol lakom, hova járok suliba és hol strandolok :) Mindez elérhető a Linkblogból is, ezen szövegdoboz alatt kb. 15 centivel :)

Friss topikok

  • Fertótám: Kati, ugye szólíthatom így? 1972-ben voltam hét hétig Szentpéterváron, építőtáborban. Nem sokat do... (2016.05.28. 16:13) Puskin múzeum
  • Petyerburg: Kedves Sándor! Örülök, ha kedves emlékeket idézett a blog. Hajóépítő Egyetem? Nem semmi! Kati (2015.05.22. 12:15) Novgorod
  • Néne: Katikám boldog születésnapot kívánunk Nénéék (2008.07.28. 15:25) Munkanap
  • Csuti: Mostmár borzasztóan haragszok magamra, hogy nem férek el a bőröndödben :))) Csók, Hugi (2008.07.28. 11:34) Sablino
  • Tamás Katalin: Szia Katám! Atitól tudom, hogy hol és mit csinálsz.Ez nagyon jó, akár publikálhadnád is, olyan cso... (2008.07.21. 18:25) Találkozó Olgával

Anna Ahmatova és sikertelen próbálkozás a Juszupovszkij palotában

2008.07.23. 15:34 Petyerburg

Egyre kevesebben vagyunk az oroszórákon, ez tetszik, és a nyelvismeret szintje is kb. kiegyenlített a csoporton belül. A nyelvtan nehéz, viszont a szövegekben nagyon sok az idegen, új szó, a szinonimák, amiknek szerintem még nem jött el az ideje az én szintemen. De a tanárnő nagyon jól magyaráz, hogy könnyebben megjegyezzük a szavakat, megmutatja, a szótő honnan ered, és példákat ad. Persze van olyan, hogy egyedül én tudom egy szó jelentését: tipikusan ilyen volt ma a „nyefty” – (kő)olaj :)

A szünetben telefonon beszéltem egy kollégámmal, és így sikerült az első magyar ismerőst összeszedni a Szentpétervári Állami Egyetemen. Ugyanis Barbara meghallotta, hogy magyarul telefonálok, és megvárta, míg befejezem, hogy bemutatkozzunk. Aranyos volt, most három hete van itt, és kb. velem egyszerre megy haza, tán pár nappal korábban. Azt mondta, hogy szerinte már találkoztunk és köszöntünk egymásnak, de oroszul, így nem derült ki, hogy mindketten ugyanazt az édes otthont cseréltük el a nagy Oroszországra egy hónapra.
 
Az oroszra visszatérve viszont úgy érzem, az olvasás egyre rosszabbul megy, egyedül a szövegértésben vagyok magabiztos, meg ha másik külföldi diákkal kell oroszul beszélnem, aki még annyira sem tud, mint én. Most így is volt, ebédelni hatan mentünk. Itt van például Adam San Francisco-ból, aki csak egy éve tanul még, és ugyebár angol az anyanyelve, de kizárólag oroszul hajlandó beszélni, legfeljebb egy-egy bonyolultabb szót mond angolul. Le a kalappal.
 
Vagy egy másik érdekes alak, aki francia, de az ő kiejtésén valahogy nem hallani – pszichológusként végzett és lelkisegély szolgálatnál dolgozik/dolgozott a Kaukázusban valahol, ezért döntött úgy, hogy megtanul oroszul. Február óta itt van, és nagyon jól beszéli a nyelvet, bár saját bevallása szerint nyelvtani hibákkal, persze ezt én nem fogom soha észrevenni.
 
Az önkiszolgáló étteremben az 5-6 linii és a Balsój proszpekt (Nagy sugárút) sarkán elég finom kaját adtak elfogadható áron, bár nem gigantikus adagot.
 
Ebéd után négyen csajok elsétáltunk a Juszupovszkij palotát megnézni, mert sokan ajánlották. Ott viszont nem engedtek be az orosz diákigazolvánnyal kedvezményes áron, mivel nem vagyunk orosz állampolgárok – orosz útlevelet követeltek, ami nevetséges! Mivel így 380 rubelt (kb. 2500 Ft) kértek volna a belépőért, inkább ejtettük a témát, ennyiért öt másik ugyanilyen szép, vagy még szebb palotát is megnézhetünk. Elég bunkók voltak mindenesetre, ez volt az első igazán komoly negatív élményem, szívesen elküldtem volna őket melegebb éghajlatra, nem a 380 rubel, hanem az elbánás miatt. Na majd legközelebb viszek egy orosz ismerőst, aki megveszi a jegyeket.
 
Úgyhogy helyette elmentünk az Anna Ahmatova múzeumba, közben (kívülről) megnéztük a Seremetyev palotát, ami valóban gyönyörű!
 
 
Itt zenetörténeti múzeum működik, ami hétfőn-kedden zárva, viszont az őr rendes volt, mert eligazított minket, hogy miképpen jutunk el az Ahmatova múzeumba, átvágva egy belső udvaron, megkerülve az épületet. Be is jutottunk egy szép kis belső udvarba, gondozott fű, százéves fák, árnyas pihenőhelyek. A kertben egy galéria, és kültéri fotókiállítás is működött, ahol elég jó képeket találtunk.
 
Ez a múzeum speckó ingyen volt orosz diákkal, kivéve, ha kértél magnós idegenvezetést. Inkább elolvastam, ami érdekelt, azon kevés múzeumok közé tartozik ez ugyanis, ahol angol nyelvű magyarázatok, feliratok is vannak.
 
Anna Ahmatova orosz költőnő volt a 20. század első felében élt. Versei – amennyi a múzeumban olvasható volt – vallásos vagy szerelmes témájúak voltak. Életében volt tragédia (fiát letartóztatták), szerelmi háromszög, féltékenység, cenzúra, kirekesztettség és végül rehabilitáció. A lakás nagy, de nem túl gazdag, szegényes századeleji berendezéssel, mégis hangulatos. Az anyagok angolul vannak, hosszúak, de nem túl jól megírtak, vagyis önmagukban jók, de nem strukturáltak, nincsenek felfűzve a költőnő életének fonalára. Úgy látszik ezt az infóválogatást és –átadást még tanulniuk kell errefelé. Vagy pedig evidens, hogy mindenki mindent tud Puskinról és Ahmatováról. Lehetséges. Aki mégsem, az a fenti linkre, és/vagy ide kattintson.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás orosz oroszország szentpétervár anna ahmatova szentpétervári állami egyetem seremetyev palota juszupovszkij palota

A bejegyzés trackback címe:

https://petyerburg.blog.hu/api/trackback/id/tr97581901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása