HTML

Szentpétervár 2008

Kedves olvasóim! Köszönöm a biztató hozzászólásokat, kommenteket! Írjatok, kérdezzetek bátran! Azoknak, akik még nem használták a GoogleMaps-et: a beillesztett műholdképek nagyíthatók / kicsinyíthetők (a térkép bal felső sarkában látható vezérlő gombokkal (+/-)) és az egérrel mozgatni lehet minden irányba! Több pontot fogok megjelölni rajtuk, amelyekre rá lehet kattintani! Így láthatjátok, hogy hol lakom, hova járok suliba és hol strandolok :) Mindez elérhető a Linkblogból is, ezen szövegdoboz alatt kb. 15 centivel :)

Friss topikok

  • Fertótám: Kati, ugye szólíthatom így? 1972-ben voltam hét hétig Szentpéterváron, építőtáborban. Nem sokat do... (2016.05.28. 16:13) Puskin múzeum
  • Petyerburg: Kedves Sándor! Örülök, ha kedves emlékeket idézett a blog. Hajóépítő Egyetem? Nem semmi! Kati (2015.05.22. 12:15) Novgorod
  • Néne: Katikám boldog születésnapot kívánunk Nénéék (2008.07.28. 15:25) Munkanap
  • Csuti: Mostmár borzasztóan haragszok magamra, hogy nem férek el a bőröndödben :))) Csók, Hugi (2008.07.28. 11:34) Sablino
  • Tamás Katalin: Szia Katám! Atitól tudom, hogy hol és mit csinálsz.Ez nagyon jó, akár publikálhadnád is, olyan cso... (2008.07.21. 18:25) Találkozó Olgával

Carszkoje Szeló

2008.07.12. 20:53 Petyerburg

Szombaton szerencsére nincs tanítás, ezért próbáltam sokat aludni. Kaptam egy üzenetet, hogy háromnegyed óra múlva legyek a Puskinszkaja metróállomásnál. Tudtam, hogy ma terveznek egy kirándulást Carszkoje Szelóba (a cár faluja). Szép idő volt, ennek megfelelően lazán öltöztem (azért betettem a pulcsit és az esernyőt), és siettem – reggeli nélkül – hogy odaérjek.

Nem késtem le semmiről, mert a többiek (összesen 11-en mentünk) a Vityebszk Pályaudvaron szerencsétlenkedtek, hogy vonatjegyet vegyenek Carszkoje Szelóig. Kiderült, hogy ez nem annyira egyszerű, hosszú sorok vannak, az oroszok gond nélkül tolakodnak, és a külföldieknek általában soha nem sikerül sorra kerülniük. Ráadásul több jegypénztár is van (földszint, emelet, peron mellett), mindegyikben különböző vonatokra (elővárosi, távolsági stb.) lehet jegyet váltani. Végül valaki (talán a lengyel lány, Kasia, akinek azért nem esik nehezére az orosz) megtalálta a helyes pénztárt, megvette mindenkinek a jegyet, és valami csodával határos módon megtalálta a helyes vonatot. Ez azért tényleg teljesítmény, mert elég kaotikus egy pályaudvar.
A vonat elég lepukkant volt, de le tudtunk ülni. Kb. fél óra alatt elértük Carszkoje Szelót. Ez egy 80 ezer lakosú város, de nem látszik rajta. A helyi busz helyett a sétát választottuk, útközben egy boltban sikerült némi élelmet és vizet vásárolni.
A diákigazolványunkkal féláron jutottunk be a parkba (így 50 rubel) és aztán a Katalin palotába is (diák 130 rubel).

A Carszkoje Szeló-i palotát Rastrelli tervezte 1752-ben Erzsébet cárnő megrendelésére. Erzsébet édesanyja, I. Katalin tiszteletére nevezte el az épületet Katalin-palotának. Később Nagy Katalin átalakíttatta a barokkos palotát neoklasszicista stílusúra. A hosszú sor gyorsan haladt, így beengedtek minket a palotába (du. 2 után csak csoportok mehetnek, ezért igyekeztünk), ahol újabb sort álltunk ki a jegyért, majd a ruhatárért (táskát nem engedtek be, de fényképezőt igen), majd ismét, hogy magába a termekbe bejussunk, miután felvettük a papírpapucsokat. Végül sikerült bemenni a látogatható termekbe. Az első, gyönyörű arannyal borított falakkal, a bálterem („Nagyterem”) volt, arany domborművek és tükörfalak váltakozásával igen elegáns és gazdag benyomást keltett. A falkon millió elektromos „gyertya” arannyal fújva.

 

A másik nagyon szép terem szintén arany, ebédlő terem volt. Itt kiállításra kerültek a bútorok és étkészletek is.
 
 
Ezután számos egyéb terem következett, gyönyörű díszítésekkel, festményekkel és főleg gyönyörű korabeli, míves bútorokkal. A leggyönyörűbb mégis a borostyán terem volt, ahol borostyánnal gazdagon kirakott falak valami félelmetesen gyönyörű látványt nyújtottak, láthatóan rengeteg művészi munka eredményeként. Borostyánnal kirakott fal, borostyánból mozaikként kirakott képek. Sajnos itt nem lehetett fényképezni, pedig leírhatatlanul gyönyörű, elragadó volt!
Nevezetes még a Zöld Ebédlő, ami elüt Rastrelli túldíszített barokk munkáitól, ugyanis Cameron tervezte neoklasszicista stílusban. A freskókat Ivan Martosz készítette.
 

 

A termek után jött egy kiállítás, fotókkal, a palota történetéről. A világháború során – hogy megmentsék a németektől az itteni kincseket – minden értéket heroikus munkával becsomagolva elszállítottak Oroszország távoli tájaira, például Udmurtiába. A háború során súlyosan megrongálódott, bombázták, a rekonstrukció éveket vett igénybe és a mai napig folyik. Ezért a legtöbb terem rekonstrukció, a gyönyörű parketta padló például csak egyetlen teremben eredeti.
Az itteni kerteket és parkokat is több ezer kényszermunkára ítélt rab és katona építette meg a sűrű erdővel borított területen (ez néhol most is látszik, főleg fenyők). A park különböző stílusokat tükröz (angol, francia), néhol pedig nem is annyira gondozott. Számos pavilon és szép épület, illetve több kisebb-nagyobb tó található benne. Sajnos hamar eleredt az eső, és folyton fedél után kellett nézzünk.
 
 
Azért tettünk egy jó nagy sétát a parkban, láttuk a kínai színházat és a török fürdőt (felújítás alatt), de rossz volt az idő. Aztán kimentünk a városba kicsit körülnézni, kívülről megtekintettük a Sándor palotát, ahol egy nagyon segítőkész kapuőr útba igazított minket Puskin nyaralójának irányába a parkon át. Még angollal is próbálkozott, és oroszul pedig háromszor elmondta, hogy merre menjünk, igen részletesen. Ennek ellenére elvétettük :) de aztán mégis meglett.
A Sándor palota is szép, bár nincs teljesen felújítja, és a kertje, tava is elhanyagolt.
 
 

Puskin dácsája pedig sajnos már zárva volt (16.30-kor zár...), így nem tudtunk bejutni.

Puskin 1831 nyarán (május-október) töltött itt a családjával nagyon bolgod pár hónapot, egy termékeny időszakot, itt született például Tatjana levele született Anyeginhez de más egyéb művek is, amikre nem emlékszem, de egyébként is csak oroszul volt kiírva a címük, mint ahogy minden ebben az országban. A nyaraló engem kicsit Szovátára emlékeztetett.

 

Innen már a vasútállomás felé indultunk, de útba ejtettünk egy éttermet, mert nagyon éhesek voltunk. A biztos választás itt a gombaleves, az nagyon finom. Ettünk még valami krumplit és fekete teát is kértünk, ekkor már nagyon zuhogott az eső, nem csak csöpörgött. Ezért egy mikrobusszal mentünk 18 rubelért a vasútállomásig. A mikrobusz (oroszul: marsrutka) speciális orosz intézmény. Magántulajdonban lévő cégek indítják ezeket a mikrobuszokat, mint helyi közlekedés. Mivel különböző járatok különböző üzemeltetőhöz tartoznak, nincs bérlet, hanem a buszon kell fizetni 18-25 rubel közötti összeget minden útért. A menetrend nem igazán elérhető, bár már volt, hogy láttam valakinél, ezért mindig kérdezősködünk. A mikrobusz mindenhol megáll, ahol leintik (mintha stoppolnának) az utasok, ezért kiszámíthatatlan, hogy mennyi ideig tart egy út. Általában jó nagy köröket tesz és tényleg minden sarkon megáll, ha kell. Ez az előnye is, ott tesz le, ahol akarod. Én most próbáltam először, de keresni fogok egyet a suli irányába is, azt hiszem a K-183 jó lesz. Kivéve, ha nagyon nagy kerülőt tesz és ezért másfél óráig tart, mert hiszen gyalog is csak egy óra.

Hazafelé a metróból vettem egy orosz SIM kártyát (migracionnaja karta, útlevél és vízumregisztráció is kell hozzá), ez 180 rubel, amiből 150 lebeszélhető, BeeLine. Így egyszerűbb és olcsóbb lesz az osztálytársaimmal kommunikálni.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: utazás orosz oroszország szentpétervár carszkoje szeló

A bejegyzés trackback címe:

https://petyerburg.blog.hu/api/trackback/id/tr73565372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.