Muszáj leírnom, hogy reggelire nagyon finom dolgot kaptam. Úgy hívják, hogy "alagyi" (оладя), és egyfajta palacsinta. Vagyishogy palacsintaszerű tésztából készül, de bele vannak sütve (ezúttal) almadarabok, és vastagabb a tészta, viszont kisebb darabok. Lehet tejföllel enni, vagy anélkül. Melegen, frissen zseniális. Kerestem is egy receptet és képet - sajnos oroszul van.
Minden évben a július 22-t követő első vasárnap az Orosz Hadiflotta napja Szentpéterváron. Anna arról tájékoztatott e-mail-ben, hogy nagy banzáj lezs, 10-től hajós felvonulás, délután koncertek, hadihajó-látogatás és mindenféle hepaj, este 11-kor pedig - amikor még nincs igazán sötét, mondjuk, hogy kezdődik a szürkület - tüzijáték.
Úgy döntöttünk, hogy inkább pihenünk, és a felvonulást kihagyjuk, úgyis ugyanazokat a hajókat látjuk délután a Néván. Na hát nem láttunk sok újat, mert ezek a hadihajók kb. egész héten már itt álldogáltak az Ermitázs előtt, azt hiszem, hogy már fel is töltöttem az egyikről egy képet.
Manuélával és Benivel a mecset előtt találkoztunk (helyesebben Manuélával a metró előtt, mert nem találta a mecsetet. Pedig nehéz eltéveszteni, nézzétek).
 |
Tettünk egy kört a Péter-Pál erőd körül, a beach-en, hátha lesz valami érdekes látványosság, de nem igazán volt, egy kicsit leültünk a fűbe nézelődni, de az idő nem igazán volt jó, szeles és gyakran a nap is elbújt.
Továbbmentünk, a Sztrelkán - erős rendőri felügyelet mellett - egy koncert ment, viszonylag kis érdeklődés kísérte. Átmentünk a hídon, a Palota téren is sokan voltak, de nem volt ott semmilyen rendezvény. Elindultunk a Nyevszkij sugárúton, ami le volt zárva, és áramlott rajta a tömeg, de itt sem volt rendezvény. Nem tudtuk eldönteni, hogy volt-e már hepaj, de vége, vagy csak lesz, de semmi jelét nem láttuk színpadnak vagy hangtechnikának. Végül arra jutottunk, hogy újrabetonozzák az utat, valószínűleg csak ezért van lezárva, a gyalogosok pedig - akik egyébként a nap minden percében elviselhetetlen tömeget alkotnak ezen az utcán - birtokba vették a területet. Tényleg, még ragadt kicsit a beton, és később láttuk is a munkagépeket.
 |
Útbaesett a Kazannyij (vagy Kazanyi) székesegyház, amit már láttunk, de most nyitva is volt és be lehetett menni. Istentisztelet volt, de ez senkit nem zavart, sokan járkáltak. A hívők két hosszú sorban áltak az oltár előtt. Itt nincsenek a templomokban padok, látszólag mindig állni kell. A karzaton élő kórus énekelt, Manuéla gyertyát gyújtott. A templom belülről szép, díszes, de kívülről mégis jobb fotót lehet készíteni, álljon itt egy (bár ezt nem én fotóztam, nekem nincs széles látószögű fényképezőgépem):
 |
Kerestünk egy helyet ebédelni, de a sugárúton minden hely tömve volt, iszonyú sorok álltak. Végül egy mellékutcában találtunk egy orosz éttermet, aminek a külön termében lagzit tartottak, érdekes volt hallani, ahogy a jónép néha dalra fakadt.
Innen a Nyevszkijen a következő metrómegálló felé vettük az irányt, mert nagyon hideg volt, és végülis nem igazán volt semmilyen érdekfeszítő program, ahogy vártuk (Anna koncertekről és filmvetítésekről írt). Így aztán nem is vártuk meg a tüzijátékot sem.
