Óra után Rosa és Beni társaságában elfogyasztottam egy gyors ebédet (részemről lazacos-sajtos palacsintát, tejföllel), aztán találkoztunk Olgával, aki ismét érdekes helyeket mutatott.
De közben még kaptam egy sms-t Atitól, hogy ÖTÖSre záróvizsgázott, mivel nem volt jobb jegy! Innentől kezdve nekem már minden jó volt, így fülig érő szájjal közlekedtem :D
Olgával volt természetesen a kislánya, Szvéta, aki ez alkalommal elég rosszul viselkedett, valamint egy angoltanárnő barátnője, Júlia, illetve egy finn fiú, aki nem tudjuk, hogy került a képbe. Ez a kis csapat (balról jobbra a finn srác, Benny, Szvétocska, Olga és én):
 |
Bementünk a Juszupovszkij palotába, bár ismét nem volt egyszerű, de nem részletezem. A palota gyönyörű, valóban nem hordták szét a kincseit, nagyrészt megőrizte gazdagságát és épségét. Belül számos 18-19. századi műves bútor, tapéta, padló, festmény, csillár található. Számos étkezőszoba, bálterem, sőt, a palota saját – igencsak fényűző, mindenütt aranyozott – házi színháza is épen megtekinthető.
 |
Ebben az épületben – a pincéjében – ölték meg Raszputyint. Helyesebben itt csak meglőtték, de mivel nem halt meg, végül vízbe fojtották. De jelenleg ez a kiállítás zárva volt. Nem túl nagy baj.
Innen a Szent Izsák székesegyházhoz mentünk, mivel a többiek enni akartak valamit, de mi már ebédeltünk, csak Beni és én mentünk fel a toronyba. Bár a sor nem volt rövid, simán elfogadták az orosz diákigazolványunkat, így 30 rubel a torony (egyébként a diák 170 rubel, a felnőtt jegy pedig talán 300). Komolyan mondom, aki hosszabb időre turistának jön Szentpétervárra, iratkozzon be legalább egy hétre a Szentpétervári Állami Egyetem oroszkurzusaira, 3300 rubel, de gyorsan megtérül. (Még akkor is, ha az órákon nem jelenik meg soha :))
Ki akartuk használni, hogy jó az idő, és látunk valamit a panorámából. Nos, a panoráma nem rossz, de nem is felejthetetlen. Az északi irány oké, látható a Vasziljevszkij sziget egy része, illetve a Péter-Pál erőd is a távolban.
 |
 |
Most ebbe a templomba nem mentünk be, hanem egy másik, kisebbe: Szent Mihály (Nyikolszkij) templom a neve, kicsi, de gyönyörű: fehér falak, tiszta arany kupolákkal. Előtte egy harangtorony és egy kisebb parkban egy oszlop, ami a tengeren elhunyt hajósoknak állít emléket, és óorosz nyelven ez áll rajta: „Nincs nagyobb szeretet, mint a saját életedet adni egy barátodéért” – valamint életüket vesztett kapitányok nevei.
A templom, Szent Mihályról elnevezve, a védőszenten keresztül maga is kötődik a tengerészekhez, akik veszélyes kihajózások előtt ide jönnek védelmet kérni. Ez a templom nem múzeum, hanem templomként működik, igazi papokkal és hívőkkel!
Ahogy Olga fogalmaz, ez a templom nem arra épült, hogy az ember kicsinységét érzékeltesse, amely szerinte abban nyilvánul meg, hogy az épület bár díszes, de a mennyezete – a szokásossal ellentétben – nagyon alacsonyan van, ezért az egész hely valahogy otthonos, barátságosabb lesz.
 |
Egyébként útbaesett egy érdekes, régi tűzoltó laktanya és tűzoltó torony is a Szadovaja utcán, ahonnan régebben a tűzoltók figyelték, hogy nincs-e füst valahol a városban. Jelenleg is a toronyból figyeli egy tűzoltóruhába öltöztetett baba a várost.
Egy kicsit megpihentünk a templomkertben, majd elköszöntünk Olgáéktól, hogy találkozzunk pár osztálytárssal: Lotte, Marco, Rosa és egy új, német jogász lány jött. Egy üzbég étterembe mentünk, amit egyikőjük útikönyve ajánlott. Kicsike, hangulatos hely volt, 100 rubelért kaptunk egy boxot (!), mert amúgy csak négyszemélyes asztalok voltak. A pincérnő elég türelmes volt, de kellett is, mert csak oroszul beszélt. Végül nagyon finom leveseket, húsokat és salátákat kaptunk, mindenki elégedett volt az étellel. Az árak sem vészesek, bár fura, hogy a boxért külön fizetni kell.
