Oroszóra után Benivel elmentünk ebédelni a tegnapi önkiszolgáló étterembe, nagyon szép napsütéses idő volt, ki lehetett ülni a teraszra. Megbeszéltük, hogy ebéd után hazamegyünk és azután hétkor találkozunk az Amazon nevű bárban, ami közel van a házhoz, ahol lakom. Utána innen megyünk a 183-as (mindenhova jó csodajárat) marsrutkával a Lenexpo nevű helyre, ahol a Gogol Bordello koncert lesz. Elvileg hétkor kezdődik, de mivel két előzenekar lesz, amikre nem vagyunk kíváncsiak, elég lesz nyolc körül buszra szállnunk.
Így is lett, itthon éppen belefért egy blog és e-mail ügyintézés, tusolás és gyors vacsora (nagyon finom paradicsomos-zöldséges rizs egytálétel). Az e-mail váltás Annával ment, akivel Novgorodban találkoztam, és aki nagyon lelkes leveleket ír arról, hogy milyen ötletei vannak a hétvége eltöltésére, milyen helyeket ajánl. Kicsit talán túl sok opciót talált ki, egyelőre döntésképtelenek vagyunk.
Ahogy átsétáltam a hídon, hogy a bárhoz érjek, olyan gyönyörű, külön szülinapra rendelt napsütés volt, hogy igencsak kedvem volt sétálni egyet. Az Amazon bár nagyon konszolidált volt (még bankkártyát is elfogadnak – ez errefelé ritka!), e korai órán kevesen voltak, mégis lassú volt a kiszolgálás.
A Lenexpo nevű hely a Vasziljevszkij sziget délnyugati csücskén, gyakorlatilag a tengerparton található, elég nagy területen fekvő komplexum. Korábban hajókikötőként, vagy egyenesen hajógyárként/szervizként használhatták, mert több nagy raktárépület, kikötő, yachtok, sőt egy partra vetett tengeralattjáró is az utunkba akadt.
 |
Magát a koncertet – kissé túlzó módon – Afisa fesztiválnak nevezték, és karszalagot adtak! Az első meglepetés után jött a következő, a hely teljesen tiszta, konszolidált, európai színvonalú, óriási projektorok, kivetítők, fények, hangtechnika, minden nagyon rendben volt. Eltekintve persze a büféktől, mindkettőnél kilométernyi sor kígyózott. A koncert maga egy raktárszerű dobozépületben volt, de ki lehetett menni a partra, ahol a hajók és egy büfé, illetve ülőhelyek (a műanyag székeken túl babzsák-fotelek) mellett egy DJ kevert oda nem illő zenét. Készítettünk egy-két fotót, és elmerengtünk, hogy a zene uniformizálja az embereket világszerte. Az itteni nők 80%-ban nem úgy öltözködtek, mint az átlag orosz nő az utcán (aki egyébként minden esetben kikent-kifent, időjárástól függően minit és mély dekoltázsú topot/blúzt hord, neccharisnyát vagy azt sem, irtó magas sarkú cipőt vagy szandált, kifestett, ápolt körmök, erősen festett arc), hanem úgy, mint a fesztiválokon a csajok: vagányan, eredetien, de nem tízcentis sarkakon.
A tömeg beözönlött a terembe, ahogy Gogol Bordello a húrok közé csapott. Szerencsére elég nagy volt a hely a közönség méretéhez képest, így kényelmes volt. Nagyon nagy hangulatot csináltak, főleg a hegedűs tetszett. Kicsit az volt az érzésed, hogy íme, egy orosz (valójában ukrán), aki megtanulta Amerikát (hiszen ott él). Még viccelt is: „ja nyemnóska gavarjú pa-russzki” (kicsit beszélek oroszul). Persze tökéletesen beszél oroszul, és akcentussal angolul (de az akcentus szerintem szándékos).
Nemcsak zenét, hanem show-t csináltak. A számok elnyújtva, a hatás fokozása. A színpadi mozgás, a kivetítők és a két táncos csaj tökéletes összhangot alkotott a zenekarral. A frontember persze teljesen őrült, a gitárjára ez volt írva: „drum machines have no soul” (a dobgépeknek nincs lelke). Ahogy néha az egész zenekar (frontember, táncos lányok, basszus, harmonika, hegedű) egy emberként a színpad legelejére lépett, megőrült a tömeg, de tényleg ki volt találva a hangzás, és a látvány/mozgás is.
 |
Néha inget, törölközőt, dobverőt a tömegbe dobtak, ezeket a végén a közönség széttépkedte kis darabokra, hogy mindenkinek jusson a relikviából. Ez azért kissé vicces túlzás.
Érdekes volt, hogy a végén a tömeg egy emberként kiabálta (vastaps mellett/helyett?), hogy „Szpa-szí-ba! Szpa-szí-ba!” (Köszönjük! Köszönjük!)
Egy gyévuska még a hazafelé tartó buszon is ezt kiabálta :)
Hazafelé még átszálltam egy marsrutkára, ahol egy lány kitalálta, hogy rossz irányba szállt fel, és a sofőr nemcsak elmagyarázta neki, hogy miként jut el a kívánt helyre és hol szálljon fel a másik irányba a buszra, de még rászólt, hogy vegye vissza a már kifizetett 24 rubelt! Ez kisebbfajta sokként ért engem.
Hazaérve rádöbbentem, hogy jó a fehér éjszaka, de valószínűleg a sötét éjjelnek is vannak előnyei. Már majdnem sötétek az éjszakák egy-két órára, és a kivilágított paloták a Palota rakparton, az Auróra, valamint a házunk előtti híd, a nyugati irányba pedig az (éjfél utáni) „naplemente” elég jól mutatott ahhoz, hogy minden fáradtságom ellenére egy-két fotót készítettem.
 |
 |
Közben sokan felhívtak vagy sms-t írtak, köszi mindenkinek a szülinapi köszöntést! Hamarosan otthon is megünnepeljük! Már csak 10 bejegyzést kell elolvasni!
