Ma elég nehezen keltem fel, majdnem el is késtem a suliból. Az órák továbbra is mókásak, olyan szavakat tanulunk, mint összeveszni, szerelembe esni, szerelmet vallani, kibékülni, és ehhez mindig vicces példák járulnak. Tízen vagyunk a csoportban standardan, ami nagynak számít. Angelika, az osztrák lány ma volt utoljára.

Óra után beszéltem Giorgával, aki szintén haza (helyesebben Horvátországba) utazik a hétvégén, tehát nem látom többet. Találkoztam Rosával is, aki elmondta, hogy ott volt tegnap délután kettőkor, ahol találkoznunk kellett volna Szásával, de végülis a tér másik végében találkoztunk, ezért nem láttuk meg Rosát, ő meg véletlenül rossz számra küldött Beninek sms-t. Sajnáltam, mert Rosa a legjobb fej az ebből a csapatból. Negyven éves állítólag, de nem mondanám meg róla. Jó barna bőrű (spanyol) és alacsony, de nagyon kedves, laza és közvetlen (mint mondtam spanyol).

Rosa elmesélte, hogy tegnap volt a Marinnyevszkij színházban, valami balettet nézett meg három felvonásban, és nem volt rossz. Lehet, hogy valamikor én is elmegyek egy darabra, bár nincs igazán színházba illő ruhám sajnos.

Egyébként Rosa, Lotte, Beni és Marco ezen a hétvégén Moszkvába utaznak, de nem megyek velük, mert ott már eleget voltam. Biztosan kalandos lesz, mert az éjszakai Szentpétervár-Moszkva vonattal mennek, ami tízkor indul. Mondjuk pont jó, hogy négyen vannak, mert így egy fülkében (hálókocsiban) biztonságosan utazhatnak. Hostelben alszanak szombaton, és vasárnap éjjel ismét a vonaton. Biztosan kipihentek lesznek a hétfői órán :)

Hogy el tudjátok képzelni őket, íme a csapat (balról jobbra Marco, Beni, Lotte, Giorgia, Rosa):

Na egyébként óra után találkoztunk Beni egyik helyi ismerősével, Olgával, aki kb. 25 éves, fordító és angoltanár (talán így ismerkedtek össze, mint fordítók, a neten), örök életében Szentpéterváron élt. Jelenleg otthon van a 2 éves kislányával, Szvétával, aki nagyon-nagyon édes! Mivel nyáron nincs tanítás a suliban, ahol tanár, csak némi fordítási munkája van, ezért eléggé unatkozik és szívesen találkozik külföldiekkel. Mondta egyébként, hogy elég gyakori mostanság az olaj- és gázipari szakfordítási munka. Nem vagyok meglepve.

Na a lényeg, hogy Olga nagyon kedves volt, a kislány pedig imádnivaló! (Persze Benedeket nem múlja felül, aki nagyon hiányzik is nekem, mint mindannyian, akiknek írom ezt a naplót.)

Elmondta, hogy éppen a Zoológiai Múzeumból jöttek Szvétával, aki imádja az állatokat. (a Szvéta a Szvetlána név becézése, ami hülyén hangzik, de a jelentése szép: ha jól tudom, akkor fényt, fényeset jelent.) A Kunstkammer előtt találkoztunk, ahol óriási sor állt, mintha el lehetne onnan vinni a kincseket, de az osztálytársaim, akik voltak, azt mondták, nem érdemes megnézni. Na majd látjuk, mennyi időm lesz, mert még annyi mindent nem láttam.

Olgával elmentünk a Nyári Kertbe (Létnyij Szad), ami egy nagyon szép, árnyas park (ez jó is volt, mert iszonyatosan tűzött a Nap), még Nagy Péter rendelte el a létesítését, és ebben is áll Nagy Péter holland stílusban épült eredeti háza (nem igazán palota), valamint számos, görög mitológiai alakot ábrázoló szobor.

Itt leültünk egy kicsit beszélgetni, Szvéta meg addig szaladgált, ismerkedett, virágot hozott nekünk (- sajnos, persze nem lett volna szabad letépni).

A többieknek sajnos menniük kellett, úgyhogy immár egyedül bementem a Vérző Megváltó templomba, ami belülről teljesen ki van rakva mozaikokkal, szentképekkel. Egy talpalatnyi helyen sem hiányzik a mozaik, tényleg!

A belépő 300 rubel, diákoknak 170 rubel, de orosz diákoknak csak 50 rubel (kb. 350 Ft), úgyhogy ismét eljátszottam az orosz diákigazolvánnyal az orosz diákot, sikeresen. Sajnos az idegenvezetés is csak oroszul volt, amiből alig-alig értettem valamit, de a lényeg a következő.

A templom azon a helyen épült, ahol II. Sándor cárt 1881-ben meggyilkolták. 1883-ban kezdték el az építését, miután III. Sándor pályázatot hirdetett egy templom építésére, és ez az óorosz stílusú terv nyert. A külső falakon az összes orosz régió címere ábrázolva van a templomon, az országos gyászt jelképezve. A harangtorony 81 méter magas, a város sok pontjáról látható. A szovjet érában a templomot a Kis Operaszínház díszleteinek raktározására használták, illetve a háború során is megrongálódott, majd a nyolcvanas években kezdték el a rekonstrukciót előszőr kívülről, majd belülről, a mozaikokat, padlót stb. A rekonstrukció kb. húsz évig tartott, de látszik is, gyönyörű, újszerű külső és interiőr tekinthető meg a templomban. Sajnos bent nem lehet fényképezni, illetve csak többlet díjért.

Beugrottam még egy Subway-be ebédelni (már nagyon éhes voltam, és ez esett útba, ami gyors is volt, bár lassabb volt, mint vártam), aztán a Mihajlovszkij kerten - ahol a lent látható pavilon is megtalálható - áthaladva ismét a ritka és lassú 49-es busszal mentem haza. Most nem volt ellenőr, úgyhogy megtanultam, hogy mi itt a városi buszokon a rendszer, aminek azonban nem sok értelme van szerintem, mert nem lehet senkit megbüntetni, bár ki van írva, hogy a bünti 100 rubel, a jegy pedig 16 rubel. A hátsó ajtón kell felszállni (ha az elsőn próbálsz, kifejezetten rádszólnak), és az első ajtón le. Amikor az ember leszáll a buszról, akkor megmutatja a sofőrnek a bérletét, vagy vesz egy jegyet (persze jegyet nem kap, csak fizet). Namost ha én nem veszek jegyet, akkor nem tudnak megbüntetni, mert azt mondom, hogy leszállásnál akartam fizetni, jobban mondva nem is hagytak felszálláskor. Ennek semmi értelme. De a sofőr rendes volt, mikor látta, hogy értetlenkedem, sőt, nem a buszmegállóban tett le, hanem konkrétan a házunk előtt, ahol kértem.

Közben álldogáltunk egy kisebb dugóban, így lefényképeztem a szerdai Gogol Bordello koncert plakátját, így sikerült megtalálnom a neten az oldalát (http://www.afisha.ru/concert/551954/) meg azt is, hogy hol lehet rá jegyet kapni (1000 rubelért), de arra jutottam, hogy a Teatralnaja Kassza feliratú kioszkokban, vagyis pont ott, ahol kerestem. Ezek szerint csak agresszívebbnek, rámenősebbnek kell lenni (ez egyébként tényleg így van, például a menzán vagy a tanulmányi osztályon is), mert az emberek nem akarnak dolgozni, nem akarják kiszolgálni a vásárlót általában, ezért inkább azt mondják, hogy nincs. Na majd holnap megpróbálom.